Nyögvenyelősen halad és kudarccal fenyeget a 2018-as országgyűlési választások előtti ellenzéki összefogás. Úgy tűnik, mindenki továbbra is a saját pozícióiért küzd, a közös érdekek háttérbe szorulnak.

Pedig a megoldás Kolumbusz tojása. Jelen pillanatban a demokratikus oldalon egyetlen potens párt létezik, az MSZP. A programok egyeztetése helyett belőle kellene népfrontot csinálni.

Egy Fidesz által uralt parlamentben semmi jelentősége a szavazási arányoknak, közömbös, hogy a mindenképpen elfogadott törvényjavaslatokat hárman vagy tizenhárman utasítják el. Ami elvileg számít, az a parlamenti jegyzőkönyv, későbbi korok okulására. Hogy minden politikai erő kifejthesse álláspontját az adott kérdésről. Ehhez pedig elég irányzatonként egy képviselő.

Javaslatom lényege: az MSZP vegye fel a listájára a többi ellenzéki párt egy-egy szószólóját, és ezzel biztosítsa, hogy ők automatikusan bejussanak. Ahogy a lényegében párt nélküli liberális Fodor Gábor jutott be 2014-ben, az összefogás listáján. Ugyanígy most felkerülhetne Bokros Lajos, Kuncze Gábor, Juhász Péter, sőt, Fekete Győr András is. És a DK egy vezetőségi tagja (esetleg ki lehetne kötni, hogy az ne a sok szavazót taszító Gyurcsány Ferenc legyen).

A programok egyeztetésére egyáltalán nincs szükség, hiszen minden képviselő a saját lelkiismerete szerint szavazna, és a saját pártjának a nézeteit hangoztatná. Legfeljebb abban egyezhetnének meg, hogy megpróbálnak mindannyian egy demokratikus platformon maradni.

Mi lenne a képviselői fizetésekkel? Erről a jelöltek előre megállapodnának. A pénzt összedobnák, és aszerint osztanák újra, hogy melyik párt mennyivel járult hozzá a közös költségekhez. Ez a kis pártok számára is előnyös lenne, hiszen nem kellene költeniük az arculatépítési kampányra. Minden forintot a közös cél elérésére fordíthatnának. Amikor már a jelöltjük bejutott, attól kezdve nyugodtan harcolhatnának egymás ellen is, hiszen a parlamenti munkában ennek semmi jelentősége nem lenne. A lényeg, hogy a saját pártjuk álláspontját képviselhessék, és a hozzászólásaiknak nyoma maradjon a jegyzőkönyvben.

Mi az alternatívájuk? A külön indulás. Némelyik így is bejutna (a DK biztosan, a többiek sorsa kérdéses), de a nagy erőfeszítésük (és eladósodásuk) ellenére sem jutnának semmire. És vajon érdemes-e mindent beleadni egy Együtt- vagy PM-aktivistának azért, hogy egy jelöltjük esetleg megszerezhesse a parlamenti bársonyszéket?

És mi van, ha az MSZP-nek nem tetszik ez az ajánlat? Akkor a sok kis párt itt is, ott is lecsippent a valószínű képviselői helyeiből, és a mostaninál is kevesebb mandátuma lesz. Mindenki jobban jár a népfrontos taktikával. 

Egy népfront természetesen nem működhet tisztán baloldali alapon. A Botka László által nemrég meghirdetett markánsan baloldali programnak ("fizessenek a gazdagok!") épp az ellenkezőjére lenne szükség. Fel kellene vetni minden olyan kérdést, amely jelenleg foglalkoztatja a jobboldalt (például "cigány bűnözés", menekültkérdés, a nemzeti szuverenitás kérdése stb.), és demokratikus válaszokat kell adni rájuk (fokozott birtokvédelem, kiterjesztett kamerázás, ugyanakkor több munkalehetőség, egyes lakosságcsoportok felzárkóztatásának és a menekültek integrációjának elősegítése stb.).

Arra kell csak nagyon vigyázni, hogy a kormánypárt egyetlen szavazáson se szerezhessen kétharmados többséget. Meggyőződésem, hogy a Fidesz azért tett minden fontosabb törvényt kétharmadossá, mert félt attól, hogy a következő választást elveszíti. Ettől már (sajnos) nem kell félnie. Ezért az első adandó alkalommal közönséges (többségi) törvénnyé fogja változtatni a legtöbb kétharmados törvényt. Ezt az átváltást mindenképpen meg kell akadályoznia az ellenzéknek.

Ennek érdekében esetenként a Jobbikkal is együtt kell működni. Legalább az ilyen ügyekben. Ameddig a két jobboldali párt tényleges fúziója létre nem jön, addig a Jobbiknak is van félnivalója.

Mi lenne ennek a népfronttá kitágított MSZP-nek a politikai célja? Biztosítani, hogy a Fidesz hatásköre a direkt politikai hatalomra korlátozódjék. Az állam vonuljon ki az oktatásügyből, a tudományok és művészetek irányításából! Nagyobb szabadságot kell adni az egészségügy célszerű működtetéséhez.

Ez egyfajta kiegyezést jelentene. Legyen a politikai hatalom a Fideszé (mindörökké, ámen), de a társadalom élvezzen valamiféle autonómiát a politikával nem, vagy kevésbé érintkező területeken. Egy újabb Bethlen-Peyer paktumra lenne szükség. (1921-ben, a fehérterror után a szocáldemokraták megegyeztek a miniszterelnökkel, hogy a mozgalmi munkájuk megkurtítása révén legálisan működhetnek.) Az új felfogású, népfrontos, "fékezett habzású" MSZP-vel létrejönne a Peyer-féle ajánlat modern változata. Most már csak az új Bethlent kellene megtalálni. Kérdés, hogy Orbán Viktor el tudná-e játszani az akkori miniszterelnök szerepét - a hosszú időre biztosított hatalma kedvéért. Eddig nem sok jelét adta a konszolidációs hajlamának.

Mennyivel jobban jártunk volna, ha nem Puskást tekinti gyerekkorában példaképnek, hanem a kapus Grosics Gyulát vagy a középpályás, védekezni is tudó Bozsik Józsefet!