A politikai mozgalmakhoz csatlakozó egyházak a keresztény pártok bizalmi tőkéjét is lejáratták. (Jó példa a bajorországi CSU, amelyik a demokratikus testvérpártjánál is jobboldalibb.) A KDMP a Fidesz "klerikális szárnya", és a szélsőséges ötleteivel olykor elborzasztja a keresztény híveket is.

A kereszténységnek mindazonáltal lenne még egy esélye Magyarországon. Szocialista, azaz közösségi irányzatként. Nagy igény van a szolidaritásra, a leszakadó rétegek megsegítésére. Ha Jézus ma élne, valószínűleg szocialista lenne (de semmiképp nem klerikális).

Én magam nem látok megdönthetetlen bizonyítékot Isten létezésére, Jézus tanításai azonban annyira egyediek voltak, hogy valakinek, méghozzá egy embernek, egy forradalmi gondolkodónak állnia kellett mögötte. Ha a tanításairól lehántjuk a később rárakódott, nagymértékben feudális jellegű kérget, akkor csupa olyan gondolatot találunk, amelyet ma is megszívlelhetünk. Ezek a gondolatok új lelket önthetnének a politikai gondolkodásunkba is.

Először is tisztázni kell, hogy a szeretet feltétlen, az ellenségeinket is szerethetjük. Vagy legalábbis nem szabad gyűlölnünk. Ha megütik az egyik orcánkat, nem muszáj a másikat is oda tartani, de visszaütni sem. A mennyek országa itt van a földön, és nem kell hozzá "lelki" szegénynek lenni, hogy belépjünk. A szegénység sem kötelező, viszont a materiális értékekhez, a földi javakhoz való ragaszkodás ezen a viláton is megfoszt bennünket a lelki békénktől. Csak úgy valósulhat meg a béke, ha nem kívánjuk el egymástól, amije van, hanem megosztjuk velük, ami nekünk van.

Úgy gondolom, hogy sok magyar ember érzi úgy, hogy az igazi keresztény értékek nélkül ő sem élhet boldogságban és nyugalomban. Ezért értelmét látom annak, hogy valaki felvázoljon egy ilyen perspektívát. Lehet, hogy a bal- és jobboldal terméketlen küzdelme helyett egy erkölcsileg is keresztény Magyarország kereteiben lehetne megvalósítani a boldog és harmonikus jövőt.

Mi legyen a zsidókkal? - kérdezné valaki. A zsidók is keresztény módon élnek, hiszen betartják a Tízparancsolatot, nem gyűlölik a felebarátaikat, segítik embertársaikat. A keresztények csak annyiból térnek el a zsidóktól, hogy jobban hangsúlyozzák a zsidók által is gyakorolt irgalmasságot, szeretetet. Ha úgy tetszik, a kereszténység ugyanannak a vallásnak az elágazása. A zsidók és a nem zsidók kitűnően együtt tudnak élni és dolgozni a közös vallási alap révén.

Jézusnak nem a zsidókkal, hanem az okoskodó, a régi normákat ész nélkül betartó, agresszív farizeusokkal volt baja. De a Jézus kora beli farizeusoknál is rosszabbak voltak a pusztító keresztes hadjáratokat szervező pápák, a boszorkányokat égető "keresztény" hatóságok, a vallásháborúk során egymásnak eső különböző színezetű csoportok, vagy az afrikaiakat és az indiánokat irtó "misszionáriusok". Így hát a keresztény egyházaknak nincs mit azok szemére hányni, akiknek egyetlen bűne, hogy nem ismerték fel Jézusban a Messiást. (Az "isten-gyilkosság" régi vádja eleve abszurd volt, hiszen tudjuk, hogy egy szűk csoport hogyan tudja manipulálni az arctalan tömeget. Jézus megfeszíttetése legfeljebb a főpapok bűne lehet, nem a zsidóké. Vagy talán a fentebb említett bűnökért, tíz milliók haláláért is a keresztények a felelősek?)

Milyen lehetne egy keresztény színezetű szocializmus, illetve egy szocialista színezetű kereszténység?

Az első dolog, amit hangsúlyoznunk kell: az önkéntesség. A történelem bebizonyította, hogy erőszakkal nem lehet senkit sem boldogítani.

Egy másik elv: nem a hatalom megragadására, az egész állam irányítáára kell törekedni, hanem arra, hogy ez a régi-új erkölcsiség érvényesülhessen a különböző nagyságú közösségekben. Hogy ez a közösség (vagy inkább a közösségek láncolata) milyen méretű lehet, azt döntse el az élet! Azt sem zárom ki, hogy területi egységek (egy megye, egy város, egy kerület) helyett az egymásról tudó, egymást támogató csoportok működjenek együtt, akár virtuális hálózatban. Jézus azt mondta, hogy meg kell adni a császárnak, ami a császáré. Ez a mai körülményekre lefordítva annyit tesz, hogy nem kell nyíltan szembefordulni a világi hatalommal, viszont a magunkéval szabadon és helyes módon gazdálkodhatunk. Be kell fizetni az adókat (mint minden más állampolgárnak), de az állam nem szólhat bele, ha a maradékot (ami a miénk) keresztényies módon használjuk fel. Önkéntes alapon, de az eredendő igazságérzetünktől és a minden társunkra kiterjedő szeretettől indíttatva. Ennek a közösségnek egyik legfontosabb dolga a kollektív érdekvédelem. Akárki is gyakorolja az államhatalmat.

Erre a hozzáállásra példa lehetnek az amishok közösségei a XXI. századi Amerikában. Minden kötelezettségüket teljesítik, ismerik a modern életformát is, mégis kitartanak a keresztény és közösségi elveik mellett. A technikai haladást ugyan elutasítják, de a házaikat és a gabonatáraikat közösen építik, az egész falu együtt.

Egy ilyen keresztény szocialista szerveződés támaszkodhatna a Kádár-rendszer iránti nosztalgiára (persze az akkori, elsősorban a félelem által diktált erőszak és pártkontroll nélkül). Nem sértené a szabad vállalkozást, hiszen mindenki abba fekteti a pénzét, amibe akarja, ha ez nem sérti a többiek érdekeit. Nem sértené a demokratikus elveket sem, hiszen minden önkéntes alapon történne. Nem sértené a nemzet érdekeit sem, hiszen aki itt él, velünk dolgozik, osztozik az örömeinkben és bánatainkban, az magától értetődően része a nemzetnek - azaz a keresztény és szocialista nemzeti kisebbségünknek.

.