Az elgondolás lényege, hogy a kormánnyal nem szembeszállva, de az állami politikát némileg ignorálva egy saját közösséget, végső soron egy másik államot építhetnénk. A saját erőnkből, de a demokratikus világ támogatásával.

Ennek a tevékenységnek mintapéldája volt a menekültek segítése. Az állami szervek mindent elkövettek, hogy a lakosság féljen tőlük, gyűlölje őket, és gyűlölje mindazokat, akik ételt, gyógyszert, jogi segítséget adnak nekik. Az önkéntesek azonban nem az állami propagandára, hanem a szívükre hallgattak, és megszervezték a menekült-ellátást, egyben megmentve a magyarok pozitív hírnevét. Emberek voltak az embertelenségben.

A hazai szegények segítésében ugyanez a hozzáállás figyelhető meg, csak ezen a téren az állami ellenpropaganda helyett inkább részvétlenséggel, közömbösséggel találkozhatunk.

Sok más terület is az önkéntesek segítségére vár. A kórházakban nincs elég személyzet, alacsony az ápolók fizetése, mind több orvos vándorol ki, nemcsak a magasabb fizetések miatt, hanem azért is, mert ott inkább emberszámba veszik őket.

Az állam az oktatásügyet az ötvenes évek pártirányításához próbálja visszaterelni, a Klik és a kamara segítségével teljes ellenőrzésre törekszik, a pedagógusok elégedetlenségét részben megosztással, részben fegyelmi eszközökkel töri le.

A vasárnapi nyitvatartás korlátozásával és a népesedéspolitikai tervekkel beleszóltak a magánéletünkbe is. Ők akarják eldönteni, hogy ki, mikor, hol és kitől vásároljon, illetve, hogy mennyi gyerek szülessen.

Mindezekre válaszul kialakulhatna egy országos szerveződés, amelynek révén kezünkbe vehetnénk a saját életünk irányítását. Legalább részben, de talán egyre nagyobb mértékben. Létrejöhetne, meggyökeresedhetne és fejlődhetne egy másik, "népi" Magyarország, amelyik nem az uralmon lévőket, hanem bennünket szolgálna. És amelyik a végén egyszerűen (és minden erőszak nélkül) "levedlené" a mostani államburkot, és "igazi", valóságos állammá, a mi saját államunkká válhatna.

Hogy ez az alternatív Magyarország milyen lehetne, az a közös gondolkodásunkon és cselekvésünkön múlik. Kezdetnek, vitaalapként a következőket javaslom.

1. Folytassuk a menekültek és a szegények támogatását! Az ezen a területen működő önkéntes szervezetek hozzanak létre egy koordináló szervet, amelyik a "hivatásos" segélyszervezetekkel (baptisták, Vörös Kereszt stb.) együtt, a lehető leghatékonyabban kezeli az adományok összegyűjtését és elosztását!

2. Mérjük fel a hajléktalan-ellátás helyzetét, keressünk felhasználható lakhelyeket (például kihasználatlan önkormányzati épületeket, elhagyott magánlakásokat), keressük meg azokat a módokat, ahogyan ezek a szálláshelyek biztonságosan és egészségesen működtethetők! (Szükség lenne például biztonsági őrök és ápolók, a mentális esetek kezelésében járatos szakemberek toborzására.)

3. A kórházakban segítsenek önkéntesek, minden olyan munkafolyamatban, amelyik nem igényel kifejezett egészségügyi képzettséget!

4. Az iskolákban a szülők vállaljanak kirándulás-szervezést, sport-edzőséget, iskolán kívüli korrepetálást és olyan szakköri munkát, amely kiegészíti és egyensúlyba hozza az iskolai kötelező tanterv egyoldalúságát!

5. Szervezzük meg az információk eljuttatását mindenkihez (internetes fórumokon, e-mailben, sms-ben, szórólapokon, köztéri hirdetményeken, lakossági fórumokon stb.)!

6. Gyüjtsük össze a lakossági igényeket (közösségi postaládákban, leadási pontokon), és egyrészt továbbítsuk a döntéshozókhoz, másrészt fontoljuk meg, hogy mi magunk mit tudnánk tenni az ügyben!

7. Teremtsük meg a fenti tevékenységek anyagi alapját! Létrehozhatnánk egy jövedelemkiegészítő alapot is, amelynek révén segíthetnénk a legrosszabb anyagi helyzetben lévő egészségügyi dolgozókat. Létrehozhatunk adományvonalakat és számlákat, de ne mondjunk le arról se, hogy külföldi (uniós, európai, amerikai és más országokból érkező) támogatást is elfogadjunk, illetve kérjünk, a magyarországi demokrácia önvédelme, valamint a magyar lakosság túlélése érdekében, az ENSZ és az Európai Unió szellemisége nevében, függetlenül attól, hogy mit gondol erről a kormány. (A mindenkori kormány. Ez az alternatív Magyarország ugyanis nem az Orbán-kormán ellen irányulna, hanem annak érdekében, hogy a saját országunkban úgy élhessünk, ahogy mi akarunk, akármilyen színezetű kormány is van hatalmon.)

A lényeg tehát nem a politikai ellenállás, hanem az, hogy gondoskodjunk magunkról. Ha már az állam nem gondoskodik rólunk. (A mostani állam például stadionokat épít, és olimpiát akar szervezni.) Az egyetlen "ellenzéki" elem ebben az lehetne, hogy miközben mi oldjuk meg a problémáinkat, utalhatunk arra, hogy ez valójában az állam dolga lenne, tehát az államot kell megváltoztatni ahhoz, hogy amit mi alkalmilag adni tudunk, arra biztosan lehessen számítani. ("Ha jobban, szabadabban akarsz élni, váltsd le a kormányzó pártokat!")

Egy önkényuralmi kormány minden önszerveződés megbénítására törekszik, de rajtunk múlik, hogy ez mennyire sikerül.